2015. július 23., csütörtök

Buon giorno, Olaszország!

Mi jut először eszünkbe Olaszországról?

A pizza? A kávé? Róma? A tészták? Velence? Ezek közül egyik se? Vagy talán mindegyik?

Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy négy napot tölthettem Észak-Olaszországban, és bejárhattam néhány gyönyörű várost is. Ebben a bejegyzésben az élményeimről, tapasztalataimról olvashattok.

1. Nap
Az első nap végig utazással telt. Az egyik családtagommal mentem az útra, és miután őt felszedtük, elindultunk a miskolci felszállási helyre, hogy odaérjünk a megbeszélt hajnali fél négyes időpontra. A busz percre pontosan érkezett, és miután felültünk, nem volt más dolgunk, minthogy várjuk, hogy Budapestre érkezzünk. 
Miután mindenki átszállt a megfelelő buszra, el is indultunk Olaszországba. Utunk Szlovénia érintése után Ausztriába vezetett, a Klagenfurt közelében található Minimundushoz. Aki nem tudná, annak elmondom: A Minimundus egy park, ahol a világörökség részét képező híres épületek mását láthatjuk, méretarányosan lekicsinyítve.
Mexikói maja piramis.







A kínai nagy fal.

Nagyon érdekesnek találtam a parkot, főleg azért, mert a híresebb épületek mellett, mint például az Eiffel-torony, vagy a Szabadság-szobor, láthattunk olyan épületeket is, amikről én még nem is hallottam.
A Minimundus megtekintése után folytattuk utunkat Ausztrián keresztül, átkeltünk az Alpokon, és Olaszországba értünk, ahol fél percenként váltakoztak a lélegzetelállítóan szép hegyek, és az alagutak. Alattunk a völgyben tiszta hegyi patakok folydogáltak, a hegycsúcsokat felhők takarták.
Nemsokára megváltozott a táj. A hegyeket felváltották a szőlőültetvények. Rengeteg szőlőültetvény. Náluk nagyjából annyi szőlő van, mint nálunk búzatábla, vagy talán még egy kicsit több is.
Körülbelül este 7 órakor értünk a szállásunkra, ami egy négycsillagos szállodában volt. A lepakolás, és a három fogásos vacsora után (hogy bírnak az olaszok ennyit enni este?!) már csak aludni volt erőnk.
2. Nap
Korán ébresztettek minket. Reggeli után szinte rögtön buszba szálltunk, és elindultunk Punte Sabbioniba, ahonnan hajóval mentünk át Velencébe. Hajóval még egy másik úton lehet velencébe jutni, de erről a részről érdemesebb, mivel innen látható Velence "szebbik" oldala. Ebből a kikötőből fél óránként indulnak járatok a városba. Mivel naponta rengeteg hajó megy végig az útvonalon, ezért bóják jelzik a hajózható területeket.
Az út nagyjából negyven percet vesz igénybe, végül a hajó a Dózse-palotától csupán néhány percnyi sétára köt ki.

Velence külvárosi része.
A Sóhajok-hídja.

Ahogy a Szent Márk tér felé sétáltunk, pont útba esett a sóhajok hídja is. A hőség szinte elviselhetetlen volt, és ezen nem segített a tömeg sem. Rengetegen voltak a téren, a  meleg egyáltalán nem hatott az emberekre, rendületlenül nyomorogtak egymás közt, és akkor is fényképeztek, ha ötven fej lógott a kamerába egyszerre. 

Amint a térre értünk, először a Dózse-palotát csodáltuk meg. Nagyon gyönyörű a külső díszítéseivel, nagyságával. Eredetileg a Dózse lakhelyéül szolgált, később más politikai ügyek intézése is itt zajlott. Az épületben keveredik a gótika és a reneszánsz is, mivel az egyes szárnyakat más-más időpontokban építették meg, illetve sokszor tűz pusztított a palotában. 

A Dózse-palota.
Velence másik fő látnivalója felé, a Campanile felé indultunk, efelé a hatalmas óratorony felé, ami szintén a Szent Márk téren található. Eredetileg őrtoronyként működött, aztán 1902-ben összedőlt, nemsokkal utána újjáépítették.



Olyan volt állni a Szent Márk térre, mintha egyenesen a múltba kerültünk volna vissza. Lenyűgöztek a gyönyörű, hatalmas épületek, a rengeteg galamb, és az egész tér hangulata, nem is beszélve magáról a városról. Egy cseppet sem túloznak, amikor Velence szépségéről beszélnek.Nagyon hangulatosak a szűk kis sikátorok, utcácskák, melyek igazi labirintust alkotva torkollanak egymásba. Az egyetlen támpont a Szent Márk tér, melynek irányát  sárga táblák jelzik a házakon, tehát ha kellően figyelünk, akkor a térre biztosan visszatalálunk.






Városnézés közben rendesen elfáradtunk, és melegünk is volt (rettentő forróság volt), így nem rögtön a szállásra mentünk, hanem megálltunk Lido di Jesoloban, egy gyors fürdésre az Adriai-tengerben.

 3.Nap

 Reggel először Padovába utaztunk. Itt megnéztük a csodaszép Szt. Antal-katedrálist. Szt. Antal Lisszabonban született, de Olaszországban vált híressé és itt van eltemetve. A katedrális valami gyönyörű volt belülről, itt is több stílus keveréke alkotott egy egészet, bár én nem vagyok oda az aranyozott, kicsit már giccses díszítésért. Itt található továbbá Szt. Antal légzőcsöve, hangképzőszerve, illetve fogsora oltári szentségbe foglalva, mivel a prédikációi által vált híressé.


A katedrális (bent nem lehetett fényképezni).

  Átsétáltunk a szép reneszánszhangulatú főtérre is.



 Továbbutazunk a Garda-tóhoz, Olaszország legnagyobb tavához. Sajnos dugóba kerültük Sirmionétól néhány kilóméterre, így két órás csúszással értünk a tóhoz. Sirmionéban  egy félórás hajókiránduláson vettünk részt, ahol megfigyelhettük többek közt a jellegzetes "kénes bugyogást" is. A tó még arról is híres, hogy minden napszakban más színű a vize. Gyors látogatást tettünk a városban is, ami nagyon híres a fagylaltjáról, szóval ha egyszer megfordultok Sirmionéban, mindenképp meg kell kóstolnotok, mert nagyon finom. 



Csónakból nem túl könnyű fényképezni.

A délután hátralévő részét Veronában töltöttük, a középkori városfal mentén sétálunk be a belvárosba. Az Erbe téren szép épületek veszik körbe az ajándékárusítók bódéit, amiktől szinte nem is látszanak a tér valódi méretei.

Továbbsétálva a Júlia erkélyénél álltunk meg, mivel Shakespeare híres drámája a Róméó és Júlia Veronában játszódik, és még Júlia háza is áll.

A sétálóutcán, elegáns üzletek közt haladva értük el az ókori Arénát, ahol nyaranta szabadtéri operaelőadásokat tartanak, most is az egész aréna és környéke tele volt díszletekkel. Így sajnos nem volt lehetőségünk belülről megtekinteni hatalmas méreteit, melyek vetekednek a római Colosseummal is.

 4. Nap

Kora reggel indultunk el hazafelé. Aquileia városában állunk meg egyedül, ahol megtekintettünk egy a világörökség részét képező bazilikát, ami a padlót borító mozaikképekről híres. Nagyon szépek, és nagyon nagy szerencse, hogy ilyen jó állapotban megmaradtak.


Hát, röviden ennyi lenne az én kis utazásom Olaszországban. 


Néhány dolog, amit az olaszokról tudni kell:
  • Rengeteg kávét isznak. Egy átlagos olasz naponta akár 4 pohárral is megiszik, ráadásul az utolsót vacsora után, mégis nagyszerűen alszanak.
  • Ha már a vacsoránál tartunk: Nagyon keveset reggeliznek, viszont vacsorára rengeteget esznek, akár három fogást is elfogyasztanak.
  • Egy jó olasz vendéglős személyesen fogadja a vendégeket, gyakran leül melléjük beszélgetni, mintha régóta jó barátok lennének.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Bori!

    Csodálattal olvastam az élménybeszámolódat Olaszországról. Bár jómagam nemigen rajongtam soha az országért, azért itt is akad egy-két hely, ahová szívesen betenném a lábam. Ilyen például a Sóhajok hídja, Verona (hát Shakespeare, s a drámája, tudod), és maga Velence, mint a varázslók központja (kiskoromban rajongtam a városért, mert egy könyvben azt olvastam, hogy ott lakik a híres-nevezetes Cornelius Mercury). Amikor Szlovákiában, annak is a régen Magyarországhoz tartozott részén kirándultam, ott is rengeteg helyen tömegnyomor volt, ahogy nálatok is! Valóban, sokszor az én képeimbe is belelógott egy-egy évfolyamtárs, vagy tanár, esetleg turista feje. Bosszankodtam is miatta, nem keveset.
    A képeid, s az írásod is arra ösztökélt, hogy minél hamarabb eljussak Olaszországba! Köszönöm az élményt! :)

    Puszil,
    Panna (Rózsaszín Királylány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Panna!
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed az élménybeszámolóm! Én mindig is kíváncsi voltam Olaszországra, hiszen imádtam a történelmét, így mindig is kíváncsi voltam, hogy mennyire látszik ez meg mostanság.
      Ezek a képek sokszor attól jók, hogy 50 fej lóg bele :D Mivel innen érzed, hogy te tényleg egy híres helyen voltál, ahol rengetegen megfordulnak! Remélem, hogy mihamarabb sikerül kijutnod, gyönyörű hely! :)
      Puszil,
      Bori

      Törlés