Rokonok a nyakamon... HELP

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, amiért ennyi időt tölthetek ezzel a kettő csodálatos emberrel, akit a nyakamra sóztak erre a hétre... Na jó, a teljes igazság az, hogy én hívtam meg őket, ám ezt az elhamarkodott döntésemet azonnal meg is bántam amint kiszálltak a kocsiból, mivel akkor szembesültem vele, hogy mire is vállalkoztam.

És hát igen. 

EZT NEM GONDOLTAM ÁT.

Ezt a két jómadarat a főváros pesti részéről szalajtották, és az onnan származó embereket köztudottan az egyik legnehezebben kezelhető emberfajtaként tartják számon. Az sem segít éppen, hogy mindketten velem körülbelül egy idősek, vagyis serdülő korúak.

• A fél tízes kelés nekik nagy gondot okoz, természetesen akkor még korán van, elvégre a nap is csak négy órája kelt fel...
• Igen, attól hogy vidéken vagytok még van TV, internet, gyors számítógép, papír-írószer satöbbi satöbbi, és igen, tudjuk hogy mi az a villamos, köszönjük szépen.
• Egyszerűen hihetetlenül antiszociálisak, ha nem rángatom ki őket a házból, ők csodásan megvannak a saját kis világukban, a számítógépükkel, a könyveikkel és egy kis electro swinggel.
• Ebből következik, hogy a mozgásigényük is a nullával egyenlő, és ha már egy kicsit többet vagyunk a friss levegőn, akkor az már súlyosan csökkenti az agyi kapacitásuk.

Ettől függetlenül be kell valljam, örülök, hogy itt vannak. Éjszakába nyúló blogköröket tartunk (idősebb vendégem maga is a bloggerinák közé tartozik), és remekül elszórakozunk bármifajta hülyeségen, Melanie Martinezt hallgatunk, és hihetetlenül egészségtelenül étkezünk.
Akárhogy is, a tűrőképességem, és a hasam méretének növekedésére jótékony hatással vannak.

Az utazás

Kedves barátom!

Biztos megesett már veled is, hogy a fák zöldek lettek, az idő meleg* lett, és ti bizony, hogy el ne olvadjatok mint fagyi a tűző napon, nyaralni mentetek. Szépen beültetek a kocsiba, fel a repülőre, aztán uzsgyi neki, már ott is voltatok. Így azért elég jól hangzik, nem? Csakhogy valószínűleg elfeledkeztünk egy aprócska részletről. Az a csodálatos utazás TIZENHAT nyamvadt ÓRÁIG TARTOTT. Utaztál már tizenhat órát buszban? Még nem (mázlista)? Akkor most elmondom, hogy mi is történik veled egy ilyen úton.

1~2-3 óra

Amikor beülsz az autóba vagy buszba izgatottan nézel az út elé, érdeklődve figyeled a tájat, beszélgetsz a körülötted ülőkkel. Teljesen fel vagy villanyozva az utazástól, és örülsz is, hogy néhány órát az autóban, nyugiban tölthetsz. Elámulsz egy-egy szebb virágon, különleges formájú fán, magasabb hegyen.

3~4-6 óra

A folyamatos üléstől kezdesz egy kicsit elgémberedni, egyre gyakrabban kezdesz ülőhelyzetet váltani. Már nem igazán köt le a társalgás, inkább bedugod a füledbe a fülhallgatót, a kedvenc zenéidet hallgatod, és úgy figyeled a tájat, ami (szépnek szép, de...) már nem köt le annyira.

5~7-8 óra

Az egész lábad zsibbad, az sem segít, hogy néha megálltok egy-egy benzinkútnál. Már annyit hallgattad a kedvenc számaidat, hogy megutáltad őket, így csak automatikus lejátszásra állítod a telefonod. Megpróbálsz olvasni egy keveset, hogy gyorsabban teljen az idő, de amikor észreveszed hogy már elolvastál három fejezetet és még mindig csak egy negyed óra telt el, ezt is félreteszed. 

8~9-10 óra

Egyre jobban unatkozol, a szemed le-lecsukódik, de ti még mindig csak úton vagytok. Deréktól lefelé lebénultál, de az ujjaid mozognak, épp azzal próbálod kikaparni a szemed, miközben csendesen szenvedve kuksolsz összehúzódva, mint egy vállalkozó szellemű hering a saját maga által választott dobozban.

10~12-13 óra

Mind a tíz és félórányi zenét meghallgattad ami a telefonodon volt, úgyhogy most előkeresed a régi kedvenceidet. És ekkor: BUMM Dugóba keveredtek. Ám a te lelki nyugalmadat semmi nem rendítheti meg, mit számít még plusz pár száz óra várakozás? Így amíg a többiek idegeskednek, te némán tátogsz a dalszövegre,a combodon ütöd a ritmust, eljárod a kacsatáncot, és mindeközben twerkelni is megtanulsz. Természetesen még mindig ülve.

13~14 óra

Minden hosszú utazás során eljön az a holtpont, amikor a pokolba kívánod az egészet, a bajszod alatt tízszer megátkozod az univerzumot amiért nem teszi lehetővé az időutazást, mindeközben a fejedet vered az előtted lévő ülésbe, esetleg a szélvédőbe, melyen lassan apró hajszál repedések jelennek meg. És ha már a hajszálaknál tartunk: A tieidből már nincsen sok. Illetve a sofőréből sem.

15~16 óra

Már csak az a másfél óra van hátra, amikor üveges szemmel meredsz magad elé, semmire nem reagálva, és épp azon gondolkozol, hogy vajon elég jó ember voltál-e ahhoz, hogy a mennybe kerülj.

Aztán rájössz, hogy a pokol ennél a buszozásnál már csak jobb lehet.

 *melegebb   *elég meleg   *nagyon meleg  *na jó, elképesztően hihetetlenül borzasztóan meleg