A taps hatalma

E  aprócska történet főszereplésében többnyire drága osztálytársnőm, MSE áll (akinek még véletlenül sem Emese a neve, már ha értitek, hogy mire gondolok), aki többszörösen bebizonyította, hogy a tapsnak hatalma van. 

Nem csak az általános értelemben vett hatalma, amikor buzdít, bátorít, esetleg tetszést fejez ki, hanem egy bolond százat csinál alapon, nagyon gyorsan terjed, talán csak a rossz hír, és a fény előzi meg.

"Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

De mivel most nem a rossz hírekről van szó, ejtsük a témát. Egy rövid történetet szeretnék nektek leírni, ami bebizonyítja azt amit - talán - már ti is érzékeltetek: Az emberek túlnyomó többsége akkor is elkezd tapsolni, ha azt sem tudja, hogy miért tapsol.

---

A folyosón ültünk az osztályommal a padokon, szemben a terem ajtajával. Az ajtó mellett volt egy kuka. Én MSE mellett ültem a padon, aki épp kakaót iszogatott egy műanyag flakonból. Miután kiitta az üveg tartalmát, egy ültő helyéből csont nélkül bedobta az üveget a kukába, mégmire én az elragadtatás teljes hiányában tapsolni kezdtem. Aztán még két ember tapsolni kezdett. Majd  három. Majd még hat. Végül az egész osztály (amit akármerről számolok 28 fő) teljes erőből tapsolt, füttyögött, és Vissza, visszá-t kiabált vagy két percen keresztül, az egész iskola tőlünk zengett. Persze utána egész órán azt kérdezgették tőlünk, hogy miért tapsoltunk, de az volt a helyzet, hogy a legtöbbünknek fogalmunk sem volt róla.

---

Sajnálom hogy ennyire eltűntem, illetve hogy egy ilyen semmitmondó bejegyzéssel tudtam csak szolgálni, de az a harci helyzet, hogy súlyos ihlethiányban szenvedek. Minden esetre próbálom összekapni magam karácsonyig.

A taps legyen veletek!

Első díjam (OMG)

Te jó ég! Hihetetlen, de megkaptam az első díjamat, méghozzá Rózsaszín Királylánytól! Sok-sok puszi a pocijára!

Szabályok: 

• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj a 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább legalább 5 embernek!

10 dolog rólam:

1. Ma délután vettünk egy retina-kiégetős színű cipőt, amit ,,még akkor is látok, hogyha háttal állok neki". Nem érdekel, nekem tetszik így hát hordani fogom!
2. Idén hatodik éve társastáncolok egy városi tánciskolában, és imádom (valószínűleg több bejegyzés is fog róla szólni)!
3. Ha kidobózunk tesi órán (igen, ilyen idős korunkban is szeretünk kidobózni, elvégre kinek kellenek az okos telefonok), és a csapatkapitányok választanak csapattagot, akkor általában benne vagyok az első 3 választottban. Nem dicsekvésből mondom.
4. Imádok utazni, új kultúrákat megismerni, az adott ország történelmét, a  természeti kincseit felfedezni... egy szóval mindent amit csak lehet :)
5. Még sosem sikerült a bárányszámolgatós módszerrel elaludnom.
6. Bár ez nem igazán hozzám kapcsolódik, de az áramlecsapásos incidens óta rájöttem, hogy mikróban sokkal gyorsabban melegszik meg az étel, mint sütőben (???).
7. Most épp Caro Emerald - Dr Wanna Do című számát hallgatom, ami egyébként egy Charlestone zene.
8. Gyógyíthatatlanul csokifüggő vagyok, amitől sajnos rendszeresen kipattog az orrom. Átok rád csokoládé! Átok rád mitesszer!
9. A kedvenc napszakom a délután, és a kora este.
10. Rajztagozatos iskolába járok, ettől függetlenül nem tudok egy normális szívet rajzolni.

A feláldozható könyvek tag

 A hétköznapok sűrű időbeosztása mellett nincs igazán időm írni csak hétvégén, de nem akartam, hogy bejegyzés nélkül maradjatok, ezért ma egy tag-et hoztam nektek. Eddig nem volt, és valószínűleg nem is igazán lesz a továbbiakban, csak akkor, ha nagyon idő szűkében vagyok.
Ebben a tag-ben különböző szituációs kérdésekre fogok válaszolni, és a döntésemet röviden meg is fogom indokolni. Akkor vágjunk is bele!



1. Egy túlértékelt könyv: Képzeld el, hogy egy zombiapokalipszis közepén vagy. Éppen egy könyvesboltban vagy, nézegeted a könyveket, próbálod eldönteni mit vegyél, amikor BUMM: ZOMBITÁMADÁS! Hirtelen megszólal a hangosbemondó, amiben bejelentik, hogy a katonaság rájött: a zombik egyedüli gyengesége a túlértékelt könyvek. Melyik az a könyv, amit mindenki imád, de te nem /sőt, lehet, hogy egyenesen utálod/ és nekidobnád a zombiknak, mert te tudod, hogy ez egy túlértékelt könyv és sikeresen legyőznéd vele őket?

Ezt a kérdést többször is átgondoltam, végül eldöntöttem: A csillagainkban a hiba, John Greentől. Mindenki áradozott nekem róla hogy ennyire meg annyira jó, én meg azt gondoltam, hogy miért ne, elolvasom. Aha. Nekem nem tetszett. A történettel semmi bajom sem volt, de egyszerűen nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem, valahogy nem ragadott magával a történet, és az egész olvasás olyan nyögve nyelősen ment, pedig nem is egy hosszú könyvről beszélünk. A végén meg nem is sírtam. Akiket a könyvről kérdeztem, mind azt mondták, hogy vagy a könyvön vagy a filmen zokogtak órákat. Hát, én egyiken sem. Nesze nektek zombik!

 2. Egy folytatás: Éppen most végeztél a fodrásznál és sikerült neki kivételesen jól megcsinálnia a frizurádat. És te egyszerűen imádod! Mész az utcán, énekelsz, amikor BUMM: FELHŐSZAKADÁS! Melyik folytatást vagy hajlandó esernyőként használni, hogy ne ázzon el a hajad?

Ez egyszerűbb döntés volt mint az előző, én itt A kiválasztott című könyv mellett döntöttem, ami az Éhezők viadala harmadik, és egyben utolsó része. A harmadik rész első fele nekem ugyan úgy tetszett, mint az első kettő könyv, a végét viszont elkapkodottnak találtam. Engem az zavart leginkább, hogy a főszereplők jövőjén kívül senkiről sem tudunk meg semmit, pedig én erre a részre különösen kíváncsi voltam (főleg Johannáéra, ő nagy kedvencem volt). Ezeket nem számítva is valahogy túl hirtelen lett vége a könyvnek.

 3. Egy klasszikus: Mondjuk azt, hogy éppen irodalomórán vagy és a magyartanárod megállás nélkül azt szajkózza, hogy ez a könyv, hogyan változtatta meg a világot, hogyan forradalmasította az irodalmat. Neked már teljesen eleged van ebből, olyannyira, hogy felkapod ezt a klasszikust és egyenesen a tanárod képébe hajítod. És tudod mit? Ez a kötet egy nagy hülyeség és megéri a büntetést, hogy megmutathasd mindenkinek, hogyan érzel ezzel a könyvvel kapcsolatban. Melyik az a klasszikus, amivel fejbe dobtad a tanárodat?

A választásom az Egri csillagokra esett, mivel a rengeteg leíró rész sokszor hihetetlenül unalmassá tette az amúgy izgalmas cselekményt. Mást igázából nem is tudok írni a könyvről, és attól függetlenül, hogy szeretem a történelmet, a történelmi regényt mit műfajt nem zártam a szívembe.

 4. Életed legutáltabb könyve: Éppen a könyvtárban lógsz, amikor BUMM: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS A TETŐFOKÁRA HÁG és az egész világ odakint jeges pusztasággá válik. Csapdába estél és az egyetlen esélyed a túlélésre, hogy elégetsz egy könyvet. Melyik az a könyv, amit legelőször felkapnál, életed legutáltabb könyve, melyik az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnél? 

Ide szintén egy klasszikust választottam, a Kőszívű ember fiait. Többször futottam neki az olvasásnak, és a negyedik fejezetig jutottam el, de az is egy örökkévalóságnak tűnt. Ez az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnék.Ezt a könyvet eredetileg az előző kérdéshez akartam írni, de meggondoltam magam, mivel határozottan ez eddigi életem legutáltabb könyve. Persze lehet, hogy 3-4 év múlva tetszeni fog (bár ezt azért kétlem) de ezt most nagyon gyűlöltem.

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a bejegyzés és nem volt nagyon unalmas. Ha van kedvetek, csináljátok meg ti is ezt a tag-et.

Kitartást a sulihoz!

Borcsesz

Iskolai élet 1.0

Vajon mindig is ilyen zűrös volt a február? Csak mert nem emlékszem, hogy bármikor is annyi programom lett volna, mint az utóbbi 2 hétben.

Ha azt hittem, hogy féléves bizonyítvány osztás után lazább lesz minden, akkor baromi nagyot tévedtem.Rengeteg dolgozatot írunk, mindenféle otthoni projekt, több kiló házi feladat, pályázatok, versenyek, és azok előkészítői szerepelnek a programomban. (Még most sem tudom, hogy a rengeteg teendővel hogy fogok végezni hétfőig, főleg úgy, hogy délután színházba megyek.)  De e közben a rengeteg teendő közben is az iskolai órák ugyan úgy meg vannak tartva, és volt néhány olyan mozzanat, ami negatív vagy pozitív értelemben emlékezetes volt az elmúlt hetekben.