Of Monsters and Men: Beneath the Skin (album)

Mint amolyan megkésett születésnapi ajándékként került hozzám a nagy sikerű izlandi folk-pop banda, az Of Monsters and Men második albuma, amely a Beneath the Skin névre hallgat.

Be kell hogy valljam, nagyon vártam már hogy megérkezzen. Az előző lemezük (My Head Is an Animal) belopta magát a szívembe, nagyon tetszett a hangzás, és újdonságként hatott rám az egész műfaj, amit ők képviselnek. 

Még az album megjelenése előtt több dalt is közzétettek a YouTube csatornájukon, ám még mielőtt rátérnénk magára a tartalomra, szeretnék egy kicsit beszélni a CD kinézetéről is, mert már a design miatt is érdemes volt beszerezni.

Az első dolog ami meglepett, hogy papírborítós kiadást kaptam. Sose rajongtam ezekért, inkább rendes CD-tokban vettem meg a kedvenceim lemezét, ám ahogy kinyitottam, rájöttem, hogy miért volt erre szükség. Ahogy kinyitjuk, fekete alapon a számok kis jelképeit találjuk ezen a két "fülön". Bal oldalt van a szokásos kis füzet, amibe főként a dalszövegek vannak, jobb oldalt pedig maga a CD található.

(Saját kép)

 Engem már a külső is egyből megfogott, de most térjünk át a lényegre: a dalokra.

Az első lemez igazi természetközeli hangulatot varázsolt, és ez megmaradt itt is, bár ide inkább szomorúbb, zaklatott lelkiállapotot idéző dalok kerültek fel.
A Crystals című, külön kislemezre kerülő számmal kezdünk, ami megadja az alaphangulatot a Human és a Hunger szomorkás dallamaihoz. Ezek alatt elgondolkozhatunk és elmerenghetünk bármin. Eztán következik a Wolves Without Teeth, ami tipikusan az a dal, melynek hallatán azonnal kifutnék az erdőbe, és futnék ameddig a lábam bírja. Az Empire című dal is megtartja ezt a kis vadságot, bár már egy kicsit kevésbé dominál. A Slow Life mint ahogy a cím és mutatja, már egy lassabb szerzemény, és míg az  előző számban szinte csak Ragnar énekel, itt Nanna viszi a hátán a dalt. Az ezután következő Organs egy tényleg érzelmekkel teli, lassú dal szintén Nanna előadásában, ami nagyon jól passzol a bájos, lágy hangjához, és sokban különbözik a korong többi daljától. A Black Water is viszi tovább ezt a hangulatot a feléig, ahol aztán visszatér a gyorsabb ritmus. Az Thousand Eyes közben mintha egy álomból ébrednénk fel, a dal háromnegyedére írt intenzív zenei hatás kipattintja a szemünket,  szinte minden egyéb gondolatot kiver a fejünkből, és előkészíti a terepet az I Of The Storm-nak, ami hangzásban elég sokban különbözik a többi daltól. Az albumot a We Sink zárja le, ami mint egy kiáltás visszhangzik sokáig a fejünkben, miután elhalnak az utolsó hangok.

Szerintem a srácoknak sikerült megint valami nagyszerűt alkotniuk, és attól függetlenül, hogy hűek voltak magukhoz, és a stílusukhoz, nem vált egyhangúvá a lemez, és még mindig tudnak újat mutatni. A dalszövegek ismét nagyon csodálatosak lettek. A dalok egyenként külön történetet mesélnek el, élmény őket olvasni is. Az összes eddig megjelent daluk magyar fordítása megtalálható ITT.

Remélem tetszett nektek ez a  kis album bemutató/kritika, ha gondoljátok máskor is csinálok majd! Ti hallottatok már a bandáról? (Bejegyzés még biztos lesz róluk.) 

Kellemes szünetet mindenkinek!

Az én zeném: Arctic Monkeys avagy a Sarkvidéki Majmócák

Most egy teljesen újfajta bejegyzéssorozat első részével készültem nektek, ami egy kicsit személyesebb lesz a többinél. Azokat a bandákat, előadókat szeretném nektek bemutatni, akiket én gyakran hallgatok, és nagyon szeretek. Az életemben nagyon fontos szerepet kap a zene, és nem csak a tánc miatt, szabadidőmben, vagy amikor csak tudok, zenét hallgatok.
Az első ilyen banda az Arctic Monkeys (ami nem ARTIC, hanem ARCTIC, az isten szerelmére!), és hiába nem hallgatom őket régóta, nagyon megszerettem őket e rövid idő alatt.
Tisztában vagyok vele, hogy a legújabb albumuk óta nagyon elhíresült a fiatalabb korosztályban, főleg a tumblr felhasználók körében, olyannyira, hogy már egyfajta divat lett a banda zenéinek hallgatása, mint egykor a One Direction, vagy bármi ehhez hasonló híresebb banda. Ami idegesít, mivel:

1. A legtöbb "rajongó" semmit nem tud a bandáról, nem is hallott még a többi lemezről, csak a híresebb számokat tanulta be.
2. Ha nincs a közelben olyan ember, akinek dicsekedhetne azzal, hogy ő mekkora hiperszuper AM fan, akkor egy percet sem hallgatna meg egy számból sem.
3. Az emberek annyira felszínesek!
4. Biztos van több is, de most egy sem jut eszembe.

Mit kell tudni róluk?

Az Arctic Monkeys egy indie rock együttes az angliai Sheffieldből. A banda 2002-ben alakult, jelenlegi tagjai Alex Turner, Jamie Cook, Matt Helders, és Nick O'Malley. Az első bandák között volt, akik az interneten híresültek el. Első fellépésük 2003. június 13-án, a "The Grapes"-ben volt, ami Sheffield központjában található. Néhány fellépés után CD-n kezdték osztogatni az első demójukat a közönségnek. A rajongók egymás között terjesztették a limitált számú CD-ket, a számokat felrakták az internetre. A zenéjük a MySace-en terjedt el a legnagyobb mértékben, attól függetlenül, hogy a bandának fogalma sem volt az oldal létezéséről.
Ettől kezdve sikeres zenekarnak számítottak, felfigyeltek rájuk az angol lapok, és a BBC rádió is.
Ami a nevüket illeti, nincs hozzá kapcsolódóan semmi nagy történet, vagy ilyesmi. Kellett egy név, nekik ez jutott először eszükbe, és mivel mindenkinek tetszett, ez maradt.

Miért szeretem őket?

Teljesen véletlenül találtam rájuk egy fél éve, azóta az egyik kedvencemmé nőtték ki magukat. Tetszik az egész stílus amit képviselnek. Ezen nem is kell mit ragozni. Turner dalszövegei is nagyon tetszenek, néha olyan, mintha egy vers megzenésített verzióját hallgatnám, nem egy indie rock banda egyik dalszövegét. Ez főleg a legújabb albumukra igaz, de nagyon tetszik, hogy a dob dominál a számokban, és hozzá egy fülbemászó ritmussal is milyen jó számot tudtak összeállítani. A régebbi lemezek számai közül több is egy tömény energiabomba, a Humbug... Az meg hát a Humbug. A megjelenéskor rengetegen egy elrontott lemeznek titulálták, szerintem nem lett borzasztó, csak más. Tetszik, hogy majdnem minden album egy külön stílus, mivel nekem ez abszolút hangulatzene, az érzéseimtől függ, hogy épp melyik lemezt/számot hallgatom.
A másik meg az, hogy hónapokkal ezelőtt zenéket kerestem apukám gépén, amikor megtaláltam az egész Humbug albumukat letöltve. Rákérdeztem, és kiderült, hogy régen ő is sokat hallgatta őket, így családban maradt. :)

Albumok

2006

Whatever People Say I Am, That's What I'm Not 

I Bet You Look Good On The Dancefloor volt az első híresebb számuk, ez hozta meg leginkább a sikerüket.

2007

Favourite Worst Nightmare

2009

 Humbug

2011

Suck It and See

2013

AM

Remélem tetszett nektek ez a személyesebb hangvételű bejegyzés, mert tervezek még ilyet a jövőben! Nektek melyik a kedvenc zenekarotok? Ti szeretitek az Arctic Monkeys-t?

Evil O'Neill