2015. szeptember 20., vasárnap

Előkészítő-káosz

Mint ahogy sokan tudjátok, a felvételi előkészítők egyfajta előnyt jelentenek a szóbelin, arról nem is beszélve, hogy megismered a tanárokat, és azokat az embereket, akikkel később esetleg egy osztályba, évfolyamba jársz majd. Ez így mind szép s jó, happy meg sunshine, de az miért jó bárkinek is, ha azt az előkészítőt a rohadt csütörtökre rakják?
Nincs értelme, én legalább is nem látom. Persze lehet, hogy velem van a baj.
De hogy teljes legyen a történet, be kell számolnom az előzményekről is.


Az általam kiválasztott iskola, ami ezt az előkészítőt tartja, Miskolcon van. Én egy Miskolc közelében lévő kisvárosban lakom, ami nekem bejárást jelent, nem kevesebb, mint háromnegyed órát busszal, és tíz percet villamossal. A tömegközlekedéssel semmi bajom nincsen, ha felvesznek akkor is bejárós leszek, a kollégiumok engem kerüljenek el messzire, vagyis egyelőre. Az út tehát durván egy óra, az előkészítőt nagyon okosan fél háromtól ötig tartják. Még ez se lenne baj, ha történetesen nem lenne hét darab órám csütörtökön, így legkorábban két óra harmincöt perckor végzek az iskolában, de akkor még nem is ebédeltem, meg ilyen elhanyagolható dolgok. Ha jól számoltam, akkor legalább a hatodik óráról el kéne mennem, hogy mindennel elkészüljek, és még be is érjek időben, de azt erősen kétlem, hogy a suli elfogadná, hogy minden csütörtökön az utolsó két óráról hiányzom... Ez lenne hát a harci helyzet, és én mindezt a jelentkezési határidő előtt egy nappal  tudtam meg. Csak egy cseppet lettem ideges.
Végül arra a döntésre jutottam, hogy itthon fogok felkészülni a szóbelire (ami egyébként nyelvtanból lesz), mert a bejárást semmiképp nem tudnám megoldani, mint ahogy valószínűleg a bejárósok többsége sem.

Sajnálom, most csak ennyire volt erőm, ha tudok, hamarosan újra jelentkezem!
Kíváncsi lennék a véleményetekre, ha esetleg már történt veletek hasonló, vagy bármi hozzászólásotok, véleményetek van! :) Kitartást az iskolában!

4 megjegyzés:

  1. Nyilvános szenvedés, haha! :DD Én is ezt csinálom, nyugi. Rühellem ezt az évet, pedig csak most kezdődött. Viszont hétfőn, valamilyen okból kifolyólag nincs suli, szóval egy kicsit szörfölök a felvételik között. :PP Próbálom magam azzal győzködni, hogy ha mások is túlélték, s sokaknak sikerült, akkor nekem is fog. De mi van, ha pont akkor vagyok a leszarom-állapotomban? Félek. Ennyi. :)) Jó olvasni, hogy nemcsak rajtam jelennek meg idegbajra utaló jelek. ;))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam én is beállok a sorba, hiszen mekkora buli is ez! :DD Az utálat túl erős, hogy szavakba tudjam foglalni, de tudod, ami nem öl meg, az megerősít. Pont akkor csinálod jól, ha csak ott vagy és mindent beleadsz, leszarod a következményeket. :) Idegbaj? :D A suli első napján kétszer annyi hajam volt, mint most. ;)

      Törlés
  2. Ismerős dilemma. Emlékszem, amikor nekem kellett előkészítőre járnom, ősz vége felé már sötétben bandukoltam haza, arról nem is beszélve, hogy én is egy háromnegyed órás buszozásra laktam/lakom a szóban forgó iskolától (ami szintén Miskolcon van). Utáltam. Ráadásul ahogy említetted is, 6-7 óra után nehezen pörög az ember agya már.
    Sok sikert a feltévelihez egyébként! :) Hidd el, igazán fölösleges a felvételi előkészítő - nem lesz szükséged rá. Én például semmi hasznát nem vettem az ott "tanultaknak", mert igazából saját kútfőből működik a dolog. Legalább is szerintem. Nekem így volt.
    Még egyszer sok szerencsét a felkészüléshez és a felvételihez is! És ne aggódj, nem olyan vészes az a felvételi.

    U.i.: mivel újonnan iratkoztam fel a blogodra, meglepődve olvastam, hogy Miskolc közelében laksz és oda is akarsz járni. Tehát te is osztozol velem abban a hihetetlen "megtiszteltetésben", hogy a borsodi lakosok egyike lehetsz. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a biztatást! :) Először kicsit megijedtem, de aztán gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, hogy menni fog ez magamtól is (legalább is remélem) :D Annyira nem is bánom már, hogy nem jött össze a dolog, ha oda megyek, úgyis buszocskázhatok eleget. Még egyszer köszönöm szépen a biztatást! :*

      U.i.: Igenis megtiszteltetés, hogy vérbeli borsodi vagyok (ez úgy hangzott mintha a sörről nyilatkoztam volna). Én is meglepődtem, nem igazán beszélek környékbeliekkel errefelé. :)

      Törlés