2015. december 5., szombat

A taps hatalma

E  aprócska történet főszereplésében többnyire drága osztálytársnőm, MSE áll (akinek még véletlenül sem Emese a neve, már ha értitek, hogy mire gondolok), aki többszörösen bebizonyította, hogy a tapsnak hatalma van. 
Nem csak az általános értelemben vett hatalma, amikor buzdít, bátorít, esetleg tetszést fejez ki, hanem egy bolond százat csinál alapon, nagyon gyorsan terjed, talán csak a rossz hír, és a fény előzi meg.
"Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

De mivel most nem a rossz hírekről van szó, ejtsük a témát. Egy rövid történetet szeretnék nektek leírni, ami bebizonyítja azt amit - talán - már ti is érzékeltetek: Az emberek túlnyomó többsége akkor is elkezd tapsolni, ha azt sem tudja, hogy miért tapsol.
---
A folyosón ültünk az osztályommal a padokon, szemben a terem ajtajával. Az ajtó mellett volt egy kuka. Én MSE mellett ültem a padon, aki épp kakaót iszogatott egy műanyag flakonból. Miután kiitta az üveg tartalmát, egy ültő helyéből csont nélkül bedobta az üveget a kukába, mégmire én az elragadtatás teljes hiányában tapsolni kezdtem. Aztán még két ember tapsolni kezdett. Majd  három. Majd még hat. Végül az egész osztály (amit akármerről számolok 28 fő) teljes erőből tapsolt, füttyögött, és Vissza, visszá-t kiabált vagy két percen keresztül, az egész iskola tőlünk zengett. Persze utána egész órán azt kérdezgették tőlünk, hogy miért tapsoltunk, de az volt a helyzet, hogy a legtöbbünknek fogalmunk sem volt róla.
---


Sajnálom hogy ennyire eltűntem, illetve hogy egy ilyen semmitmondó bejegyzéssel tudtam csak szolgálni, de az a harci helyzet, hogy súlyos ihlethiányban szenvedek. Minden esetre próbálom összekapni magam karácsonyig.

A taps legyen veletek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése