Karácsonyi sóder-hóemberség

Az utóbbi években még a karácsony előtti napokban sem jár át az a tipikus érzés, ami régen minden évben átjárt. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a karácsonyt, csak nem tudtam ráhangolódni az utóbbi években. Feldíszítettük a házat, kitakarítottunk, közben unalmasabbnál unalmasabb karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, és nem érdekelt minket, ha az összes szomszéd hallotta. Közösen sütöttünk mézeskalácsot és egyéb adventi finomságokat, együtt gyújtottuk meg a gyertyákat a koszorún.
Ezeknek a karácsonyi "rituáléknak" a nagy részét most is elvégezzük, de mégis valami hiányzik, és ez a hiányérzet évről évre erősödik bennem. Nem biztos, hogy a hozzáállásom oka a környezetemben keresendő. A fenyőfának ugyan olyan fenyőillata van mint eddig, a mézeskalács is ugyan olyan finom, mint kis koromban. A karácsonyi zenék is ugyan olyan megszokottak és idegesítőek mint eddig. Szerencsére a Reszkessetek betörőket is levetítik minden évben sokak örömére, még többek bosszúságára.

"Csak egy kicsi hó kell, de lehet akár sóder."

Arra is gondoltam, hogy a hó, vagyis inkább annak hiánya okozza az antikarácsonyi hangulatom, de ezt a hipotézist is elvetettem. Sokak sokkal rosszabbul viselik a hó hiányát, vannak, akik nem vidulnak fel a sóder-hóember gondolatától (mint mondjuk minden legalább nagy részben normális gyerek), tehát ezt sem lehet kizárólagos ok.

Akkor hát velem van a baj? Sajnos kénytelen vagyok erre gondolni.Talán túl sokat stresszelek, ezért nem tudom átérezni a karácsony szellemiségét? Nem hiszem, az elmúlt években nem idegeskedtem ennyit, valami mégsem volt az igazi... Lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Az viszont biztos, hogy évek óta én vagyok a család élő sóder-hóembere, aki csak szenteste kerül arra a szintre, amikor valami karácsonyi hangulathoz hasonlatos érzése támad.
 De mint tartja a mondás: Jobb később, mint soha!