Happy Bday meg hasonlók

Hát igen, elérkezett ez a nap is, amit már oly sok ideje vártam.... Na jó, álljunk meg egy szóra! A blog szülinapja nem az az alkalom amikor pezsgőt bontunk és ünnepelünk. Nem ám! Főleg nem az első! A blog szülinapja az az alkalom, amikor végiggondoljuk hogy mit értünk el eddig, és - ami a lényeg - eltervezzük, és megálmodjuk, hogy mit szeretnénk még megvalósítani a következő egy évben! Magyarán: Most kezdődik igazán a blog "élete".

Egyáltalán nem ünnepélyesen és hivatalosan, de bejelentem, hogy ma egy éve indult el a blog!

Nem túl hivatalosan... Mert a legelső bejegyzés ami felkerült a blogra az 2014 októberi dátumú, de mivel december óta tevékenykedem aktívan, így ezt tekintem hivatalosan a blog szülinapjának, kész passz!

Szeretném megköszönni mindenkinek aki feliratkozott a blogra, vagy csak szimplán rendszeresen vagy rendszertelenül olvassa a bejegyzéseket! Továbbá minden kis pipáért, kommentért nagyon hálás vagyok!

 *szívecske*

Vannak terveim a jövő évre nézve, remélem a legtöbbet sikerül megvalósítani. Addig is B.U.É.K. minden kedves olvasómnak, vigyázzatok magatokra, ne gyújtsátok fel a házat!

A napokban a blog elérte a háromezer oldalmegtekintést is, ami bár lehet hogy nem túl nagy szám, de háromezer csak háromezer, na!

Karácsonyi sóder-hóemberség

Az utóbbi években még a karácsony előtti napokban sem jár át az a tipikus érzés, ami régen minden évben átjárt. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a karácsonyt, csak nem tudtam ráhangolódni az utóbbi években. Feldíszítettük a házat, kitakarítottunk, közben unalmasabbnál unalmasabb karácsonyi dalokat hallgattunk és énekeltünk, és nem érdekelt minket, ha az összes szomszéd hallotta. Közösen sütöttünk mézeskalácsot és egyéb adventi finomságokat, együtt gyújtottuk meg a gyertyákat a koszorún.
Ezeknek a karácsonyi "rituáléknak" a nagy részét most is elvégezzük, de mégis valami hiányzik, és ez a hiányérzet évről évre erősödik bennem. Nem biztos, hogy a hozzáállásom oka a környezetemben keresendő. A fenyőfának ugyan olyan fenyőillata van mint eddig, a mézeskalács is ugyan olyan finom, mint kis koromban. A karácsonyi zenék is ugyan olyan megszokottak és idegesítőek mint eddig. Szerencsére a Reszkessetek betörőket is levetítik minden évben sokak örömére, még többek bosszúságára.

"Csak egy kicsi hó kell, de lehet akár sóder."

Arra is gondoltam, hogy a hó, vagyis inkább annak hiánya okozza az antikarácsonyi hangulatom, de ezt a hipotézist is elvetettem. Sokak sokkal rosszabbul viselik a hó hiányát, vannak, akik nem vidulnak fel a sóder-hóember gondolatától (mint mondjuk minden legalább nagy részben normális gyerek), tehát ezt sem lehet kizárólagos ok.

Akkor hát velem van a baj? Sajnos kénytelen vagyok erre gondolni.Talán túl sokat stresszelek, ezért nem tudom átérezni a karácsony szellemiségét? Nem hiszem, az elmúlt években nem idegeskedtem ennyit, valami mégsem volt az igazi... Lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Az viszont biztos, hogy évek óta én vagyok a család élő sóder-hóembere, aki csak szenteste kerül arra a szintre, amikor valami karácsonyi hangulathoz hasonlatos érzése támad.
 De mint tartja a mondás: Jobb később, mint soha!