Arany anakonda (novella #1)

Ma egy olyan bejegyzést hoztam nektek, ami még nem volt a blogon, és ez nem más, mint egy novella. Nem is akármilyen novella, egy saját irományomat teszem közzé, amit a Pennát a kézbe oldal egyik gyakorlati feladatára írtam. A feladat az volt, hogy különféle költői eszközök felhasználásával kellett novellát írni, és én a megadottak közül az alliterációt választottam.
Ez az első novellám (na jó, pontosítsunk: már több hónappal ezelőtt elkezdtem írni egyet, és annak az írását szakította félbe ez, így fogalmazzunk úgy, hogy ez az első befejezett novellám) remélem, hogy azért nem lett túl rossz.

A feláldozható könyvek tag

 A hétköznapok sűrű időbeosztása mellett nincs igazán időm írni csak hétvégén, de nem akartam, hogy bejegyzés nélkül maradjatok, ezért ma egy tag-et hoztam nektek. Eddig nem volt, és valószínűleg nem is igazán lesz a továbbiakban, csak akkor, ha nagyon idő szűkében vagyok.
Ebben a tag-ben különböző szituációs kérdésekre fogok válaszolni, és a döntésemet röviden meg is fogom indokolni. Akkor vágjunk is bele!



1. Egy túlértékelt könyv: Képzeld el, hogy egy zombiapokalipszis közepén vagy. Éppen egy könyvesboltban vagy, nézegeted a könyveket, próbálod eldönteni mit vegyél, amikor BUMM: ZOMBITÁMADÁS! Hirtelen megszólal a hangosbemondó, amiben bejelentik, hogy a katonaság rájött: a zombik egyedüli gyengesége a túlértékelt könyvek. Melyik az a könyv, amit mindenki imád, de te nem /sőt, lehet, hogy egyenesen utálod/ és nekidobnád a zombiknak, mert te tudod, hogy ez egy túlértékelt könyv és sikeresen legyőznéd vele őket?

Ezt a kérdést többször is átgondoltam, végül eldöntöttem: A csillagainkban a hiba, John Greentől. Mindenki áradozott nekem róla hogy ennyire meg annyira jó, én meg azt gondoltam, hogy miért ne, elolvasom. Aha. Nekem nem tetszett. A történettel semmi bajom sem volt, de egyszerűen nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem, valahogy nem ragadott magával a történet, és az egész olvasás olyan nyögve nyelősen ment, pedig nem is egy hosszú könyvről beszélünk. A végén meg nem is sírtam. Akiket a könyvről kérdeztem, mind azt mondták, hogy vagy a könyvön vagy a filmen zokogtak órákat. Hát, én egyiken sem. Nesze nektek zombik!

 2. Egy folytatás: Éppen most végeztél a fodrásznál és sikerült neki kivételesen jól megcsinálnia a frizurádat. És te egyszerűen imádod! Mész az utcán, énekelsz, amikor BUMM: FELHŐSZAKADÁS! Melyik folytatást vagy hajlandó esernyőként használni, hogy ne ázzon el a hajad?

Ez egyszerűbb döntés volt mint az előző, én itt A kiválasztott című könyv mellett döntöttem, ami az Éhezők viadala harmadik, és egyben utolsó része. A harmadik rész első fele nekem ugyan úgy tetszett, mint az első kettő könyv, a végét viszont elkapkodottnak találtam. Engem az zavart leginkább, hogy a főszereplők jövőjén kívül senkiről sem tudunk meg semmit, pedig én erre a részre különösen kíváncsi voltam (főleg Johannáéra, ő nagy kedvencem volt). Ezeket nem számítva is valahogy túl hirtelen lett vége a könyvnek.

 3. Egy klasszikus: Mondjuk azt, hogy éppen irodalomórán vagy és a magyartanárod megállás nélkül azt szajkózza, hogy ez a könyv, hogyan változtatta meg a világot, hogyan forradalmasította az irodalmat. Neked már teljesen eleged van ebből, olyannyira, hogy felkapod ezt a klasszikust és egyenesen a tanárod képébe hajítod. És tudod mit? Ez a kötet egy nagy hülyeség és megéri a büntetést, hogy megmutathasd mindenkinek, hogyan érzel ezzel a könyvvel kapcsolatban. Melyik az a klasszikus, amivel fejbe dobtad a tanárodat?

A választásom az Egri csillagokra esett, mivel a rengeteg leíró rész sokszor hihetetlenül unalmassá tette az amúgy izgalmas cselekményt. Mást igázából nem is tudok írni a könyvről, és attól függetlenül, hogy szeretem a történelmet, a történelmi regényt mit műfajt nem zártam a szívembe.

 4. Életed legutáltabb könyve: Éppen a könyvtárban lógsz, amikor BUMM: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS A TETŐFOKÁRA HÁG és az egész világ odakint jeges pusztasággá válik. Csapdába estél és az egyetlen esélyed a túlélésre, hogy elégetsz egy könyvet. Melyik az a könyv, amit legelőször felkapnál, életed legutáltabb könyve, melyik az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnél? 

Ide szintén egy klasszikust választottam, a Kőszívű ember fiait. Többször futottam neki az olvasásnak, és a negyedik fejezetig jutottam el, de az is egy örökkévalóságnak tűnt. Ez az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnék.Ezt a könyvet eredetileg az előző kérdéshez akartam írni, de meggondoltam magam, mivel határozottan ez eddigi életem legutáltabb könyve. Persze lehet, hogy 3-4 év múlva tetszeni fog (bár ezt azért kétlem) de ezt most nagyon gyűlöltem.

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a bejegyzés és nem volt nagyon unalmas. Ha van kedvetek, csináljátok meg ti is ezt a tag-et.

Kitartást a sulihoz!

Borcsesz

Iskolai élet 1.0

Vajon mindig is ilyen zűrös volt a február? Csak mert nem emlékszem, hogy bármikor is annyi programom lett volna, mint az utóbbi 2 hétben.

Ha azt hittem, hogy féléves bizonyítvány osztás után lazább lesz minden, akkor baromi nagyot tévedtem.Rengeteg dolgozatot írunk, mindenféle otthoni projekt, több kiló házi feladat, pályázatok, versenyek, és azok előkészítői szerepelnek a programomban. (Még most sem tudom, hogy a rengeteg teendővel hogy fogok végezni hétfőig, főleg úgy, hogy délután színházba megyek.)  De e közben a rengeteg teendő közben is az iskolai órák ugyan úgy meg vannak tartva, és volt néhány olyan mozzanat, ami negatív vagy pozitív értelemben emlékezetes volt az elmúlt hetekben.