Szépség és változás

Van olyan, mikor napokig nem változik semmi. Reggel felkesz, elmész iskolába, dolgozni, hazajössz, tanulsz vagy vezeted a háztartást, esetleg autót szerelsz vagy számlákat rendezel... És vége van egy újabb napnak, egy újabbnak a sok közül. Anélkül, hogy bármi megtörte volna ezt a monoton unalmasságot. Olykor egész hetek telnek el így. Másoknak hónapok. Aki nem látja meg a szépséget, annak az élete telik így.  Vannak akik bánatuk miatt nem látják a mindennapi szépséget, a napok sokszínűségét, a természet, a város, az ember sokszínűségét. Mások más okokból. Az ok itt nem számít. És bár ez a sokszínűség nem mindig pozitív, látnunk kell. Szükségünk van rá, hogy lássuk. Egy veszekedés, egy baleset, bármi hozzáadhat valamit az életünkhöz, hiába érezzük úgy, hogy valamitől meg lettünk fosztva. És ezek formálnak minket. Különlegessé tesznek. Sokkal jobb ez így, mintha napokig nem változna semmi. Vagy egy életen át. Felkelsz, elmész az iskolába, dolgozni, hazajössz, tanulsz, számlákat rendezel... Élsz ilyenkor egyáltalán?

Könyvtári kedvességek

Gondoltatok már arra, hogy milyen lenne, hogyha egy apró üzenetet találnátok a könyvtárból kölcsönzött könyvben? Vagy esetleg egy rajzot vagy könyvjelzőt, amit később megtarthattok?

Valamelyik nap a Molyon keresgéltem a kihívások közt, és találtam rá erre. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy írok belőle egy kis cikkféleséget, hogy könnyebben eljusson olyanokhoz is, akik nem molyok.

A kihívás lényege az, hogy  két hónap alatt, az általunk kikölcsönzött könyvtári könyvek közül legalább ötben hagyjunk különféle üzeneteket illetve rajzokat, amiket később aztán más talál meg a könyvekben. Természetesen mindezt anélkül, hogy károsítanánk a könyvet. Ha mindez megvan, akkor posztoljuk ki a kis üzenetekről készült képeket az erre fenntartott Moly-zónába.

Nagyon röviden ennyi lenne a lényege. Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a kihívás, akkor a részletes szabályzatot megtalálod a 

Molyon

A terjeszkedésre való tekintettel néhány plusz dolgot is megemlítenék:

Ha van blogod:

• Rakd ki a fent található képet a blogodra, a kép pedig mutasson a moly kihívásra vagy erre a bejegyzésre (ezt ti döntitek el).

• Ha kész a kihívás, akkor a képeket az üzenetekről egy bejegyzésbe foglalva kiposztolhatjátok a blogotokra is.

Ha moly vagy:

• Igaz ez a szabályzatban is benne van, de azért itt is megemlítem: Ha moly vagy, akkor az üzenetre, rajzra, könyvjelzőre írd rá a moly.hu-t valamilyen formában, például moly.hu, #molyvagyok stb. illetve a felhasználónevedet. Esetleg ha gondolod az üzenet lehet anonim is.

Ha nem vagy moly:

• Ha nem vagy moly, és blogod sincs, akkor az üzenetekről készült képeidet kiposztolhatod a kihívás facebook-csoportjában is, amit ITT megtalálsz.

• Ha nem vagy moly, de blogod viszont van, akkor te döntöd el, hogy facebookra, vagy a blogodra rakod ki a kész képeidet.

Remélem hogy elnyeri tetszéseteket a kihívás, és hogy sok résztvevője akad majd. Ha bárkinek bármi kérdése van akkor fordulhat hozzám is, illetve természetesen a kihívás megalkotójához is.

Kellemes olvasást!

Második díjam

Ez most nem egy szokásos Liebester Award, hanem még egy régóta  kapott, Versatile Blogger Award  amit nagyon-nagyon szépen köszönök Rózsaszín Királylánynak, és elnézést, amiért ilyen későn kerültem oda, hogy ki tegyem.

Szabályok:

1.  Írj magadról 7 dolgot!
2. Küldd tovább 15 embernek!

1. Kiskoromban oda-vissza voltam a Titanic történetéért. Ezt nagyon kevesen tudják rólam. Imádtam nézni a tudományos műsorokat a National Geograpichon, hogy vajon mi okozta a tragédiát, miben hibáztak az építők illetve a tervezők (mivel az ütközésnek elvileg nem kellett volna ekkora kárt okoznia a hajóban). Anno annyira nagy fanatikus voltam, hogy felmentünk Pestre a Titanic kiállításra is, ahol én 5-6 évesen megálltam a kiállítás közepén, és nagy hanggal kezdtem magyarázni anyukámnak, hogy milyen probléma volt a hajóban lévő szegecsekkel (??). Mondanom sem kell, egy kicsit sem néztek rám furán az emberek.

2. Fogalmam sincs miért, de ha találkozom egy emberrel, akkor a cipőjét én az elsők között nézem meg. Véleményem szerint sokat elárul az emberről a cipője (mint mások szerint a fehérnemű), így mindig én szoktam elsőnek észrevenni, ha valakinek az új szerzeménye tetszeleg a lábán. Persze nem a cipő alapján ítélkezem az emberek fölött, igazából magam sem tudom, hogy miért fordítok ekkora figyelmet a lábbelikre.

3. Sok időt töltök a YouTubeon, ahol a különböző magyar illetve külföldi videósok tevékenységét követem figyelemmel. Tévét már alig nézek, ezt valahogy sokkal közvetlenebbnek érzem, kicsit olyan, mintha külön, nekem is szólna a mondanivalójuk.

4. Nagyon szeretek dodzsemezni illetve bobozni. Valamilyen okból imádok fék nélkül leszáguldani egy hegyről, vagy más járgányoknak nekimenni. Van érzékem hozzá. Remélhetőleg ez a fajta "szenvedélyem" mindaddig megmarad, amíg nem szerzem meg a jogsit (gyalogosok, vigyázzatok).

5. Mióta néhány napja megvettem egy Hozier CD-t, rájöttem, hogy több jó száma is van, azóta rendszeresen hallgatom, és mesélek róla minden közelemben lévő élőlénynek (értsd: barátnő, szülő, katicabogár, kutya, szobanövény).

6. Néha olyan érzésem van, mintha bizonyos emberek csak azért léptek volna be az életembe, hogy én tanítsak nekik, illetve én tanuljak tőlük valamit, vagy hogy a megfelelő irányba tereljenek. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ez amolyan belső sugallat.

7. Egyszer megmutattam néhány könyvemet a nagymamámnak, meséltem róluk, részleteket olvastam fel belőlük, beszélgettünk róluk. Aztán a nagymamám kijelentette, hogy én már simán elolvashatnám a Zabhegyezőt, mivel elég érett vagyok már hozzá. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon jól esett.

A díjat küldöm:

Minika

Z. R. Kennedy

Sem emlék, sem varázslat

 Mostanában felkeltette a figyelmemet Radnóti Miklós élete és munkássága. Nem tudom, hogy mi lelt. Különösebben soha nem leltem örömemet a versek olvasásában, most meg azon kapom magam, hogy már másodjára kutatom át a nagyszüleim padlását egy verseskötet után kutatva. 

Petőfi? Meguntam.

Arany? A Walesi bárdok tetszett. 

Csalódottan ülök le a forró betonra. Persze, ott van a rengeteg elektronikus könyv, haza megyek, letöltöm. Az a helyzet, hogy az nem ugyan olyan. Éreztétek már valaha egy kötetnél, hogy ezt nem tudnátok más formában elolvasni, csak a saját példányotokként? Az se baj, ha régi. A régi könyveknek van a legjobb illatuk. Persze ilyenkor már mindegy, csak olvasni lehessen, nem? Addig is, itt a legelső vers, amit olvastam tőle, még a múlt ősszel.

 Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

 Nektek hogy tetszett a vers? Tis is szeretitek Radnótit, vagy esetleg más a kedvencetek?

Latin amerikai táncok

Észre vettem, hogy a legtöbben nem tudják, hogy mire gondoljanak, ha azt mondom nekik, hogy "Latin amerikai táncok." Az még a jobbik eset, hogyha legalább a Szambát ismerik, de arról sem tudják, hogy a latin amerikai táncok közé tartozik, de természetesen tisztelet a kivételnek.

Ezért gyűjtöttem nektek össze az öt latin amerikai társastáncot, hogy ne keverjétek össze a Szambát a Salsával, és a Tangót a Rumbával, csak hogy néhány példát említsek.

Persze nem kell kenni - vágni, hogy hány ütemes egy - egy tánc, de úgy gondolom, hogy legalább a táncok nevének ismerése hozzátartozik valamilyen szinten az alapműveltséghez.

Minden tánchoz fogok írni egy saját megjegyzést is, amikben elmondom a tapasztalataimat a táncokról, illetve plusz információkat írok róluk.
Végül csatolni fogok egy-egy videót, amikről a következőket szeretném elmondani:

• Ezek a felvételek Moszkvában készültek a világbajnokságon, és direkt ezeket raktam ide, hogy kellően színvonalas technikát lássatok.
• JUNIOR korosztályt válogattam, mivel mint technikailag, mint korban közelebb áll hozzám, és hozzátok is ez a korosztály.
• Ha valaki nem tudná, hogy hogy folynak ezek a versenyek: Minden pár Egyéni koreográfiát ad elő, betáncolják a parkettet, a zsűri minden párról külön alkot véleményt. Ha esetleg egymásnak megy két pár, vagy valamilyen módon akadályozza egymást a táncban, az nem számít hibának.

A csillagok azt jelentik, hogy melyikeket tudom legalább alapszinten táncolni. Ez csak amolyan érdekesség. Akkor kezdjük is el.

Első díjam (OMG)

Te jó ég! Hihetetlen, de megkaptam az első díjamat, méghozzá Rózsaszín Királylánytól! Sok-sok puszi a pocijára!

Szabályok: 

• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj a 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább legalább 5 embernek!

10 dolog rólam:

1. Ma délután vettünk egy retina-kiégetős színű cipőt, amit ,,még akkor is látok, hogyha háttal állok neki". Nem érdekel, nekem tetszik így hát hordani fogom!
2. Idén hatodik éve társastáncolok egy városi tánciskolában, és imádom (valószínűleg több bejegyzés is fog róla szólni)!
3. Ha kidobózunk tesi órán (igen, ilyen idős korunkban is szeretünk kidobózni, elvégre kinek kellenek az okos telefonok), és a csapatkapitányok választanak csapattagot, akkor általában benne vagyok az első 3 választottban. Nem dicsekvésből mondom.
4. Imádok utazni, új kultúrákat megismerni, az adott ország történelmét, a  természeti kincseit felfedezni... egy szóval mindent amit csak lehet :)
5. Még sosem sikerült a bárányszámolgatós módszerrel elaludnom.
6. Bár ez nem igazán hozzám kapcsolódik, de az áramlecsapásos incidens óta rájöttem, hogy mikróban sokkal gyorsabban melegszik meg az étel, mint sütőben (???).
7. Most épp Caro Emerald - Dr Wanna Do című számát hallgatom, ami egyébként egy Charlestone zene.
8. Gyógyíthatatlanul csokifüggő vagyok, amitől sajnos rendszeresen kipattog az orrom. Átok rád csokoládé! Átok rád mitesszer!
9. A kedvenc napszakom a délután, és a kora este.
10. Rajztagozatos iskolába járok, ettől függetlenül nem tudok egy normális szívet rajzolni.

Próbák és tételek

Bár a tavaszi szünet nekem már három napja elkezdődött, annyi dolgot kell még megcsinálnom, hogy teljesen olyan érzésem van, minthogyha suliba járnék. Sok fogalmazás írása, a földrajz megyei fordulójára való készülés, történelem projekt... Ettől függetlenül próbálom kiélvezni az itthon töltött órákat, felkelés után órákig heverészek az ágyban, nyugodtan sétálgatok a napsütésben (már amikor süt a nap), és kiveszem a részem a tavaszi nagytakarításból is.
Szorgalmasan csinálom a matek házi dolgozatot... Nem vicc! Kedves matektanárunk, Ica néni (alias Cica néni) jobban aggódik az év végi borzalmas matekjegyeink miatt mint mi, és noha minden évben ötször megígéri, hogy nem lesz több ilyen, minden évben hoz legalább egy otthon megcsinálható, bármilyen segítséggel kiokoskodható lapot. Sajnos/szerencsére néhány 5 IQ szinttel rendelkező osztálytársamat nem érdekli ez a szinte tálcán felkínált hármas vagy négyes jegy, pedig nekik csak annyi lenne a dolguk, hogy leemeljék a fedőt erről a bizonyos tálcáról. Végül is az ő bajuk, és amúgy is, ki vagyok én, hogy kritizáljam őket.
Azért természetesen amiket nem tudunk megoldani egyedül a lapon, tételeket és ilyesmiket pótlólag meg kell tanulnunk. Illetve meg kellene.

--------

Iskolai élet 1.0

Vajon mindig is ilyen zűrös volt a február? Csak mert nem emlékszem, hogy bármikor is annyi programom lett volna, mint az utóbbi 2 hétben.

Ha azt hittem, hogy féléves bizonyítvány osztás után lazább lesz minden, akkor baromi nagyot tévedtem.Rengeteg dolgozatot írunk, mindenféle otthoni projekt, több kiló házi feladat, pályázatok, versenyek, és azok előkészítői szerepelnek a programomban. (Még most sem tudom, hogy a rengeteg teendővel hogy fogok végezni hétfőig, főleg úgy, hogy délután színházba megyek.)  De e közben a rengeteg teendő közben is az iskolai órák ugyan úgy meg vannak tartva, és volt néhány olyan mozzanat, ami negatív vagy pozitív értelemben emlékezetes volt az elmúlt hetekben.