Második díjam

Ez most nem egy szokásos Liebester Award, hanem még egy régóta  kapott, Versatile Blogger Award  amit nagyon-nagyon szépen köszönök Rózsaszín Királylánynak, és elnézést, amiért ilyen későn kerültem oda, hogy ki tegyem.

Szabályok:

1.  Írj magadról 7 dolgot!
2. Küldd tovább 15 embernek!

1. Kiskoromban oda-vissza voltam a Titanic történetéért. Ezt nagyon kevesen tudják rólam. Imádtam nézni a tudományos műsorokat a National Geograpichon, hogy vajon mi okozta a tragédiát, miben hibáztak az építők illetve a tervezők (mivel az ütközésnek elvileg nem kellett volna ekkora kárt okoznia a hajóban). Anno annyira nagy fanatikus voltam, hogy felmentünk Pestre a Titanic kiállításra is, ahol én 5-6 évesen megálltam a kiállítás közepén, és nagy hanggal kezdtem magyarázni anyukámnak, hogy milyen probléma volt a hajóban lévő szegecsekkel (??). Mondanom sem kell, egy kicsit sem néztek rám furán az emberek.

2. Fogalmam sincs miért, de ha találkozom egy emberrel, akkor a cipőjét én az elsők között nézem meg. Véleményem szerint sokat elárul az emberről a cipője (mint mások szerint a fehérnemű), így mindig én szoktam elsőnek észrevenni, ha valakinek az új szerzeménye tetszeleg a lábán. Persze nem a cipő alapján ítélkezem az emberek fölött, igazából magam sem tudom, hogy miért fordítok ekkora figyelmet a lábbelikre.

3. Sok időt töltök a YouTubeon, ahol a különböző magyar illetve külföldi videósok tevékenységét követem figyelemmel. Tévét már alig nézek, ezt valahogy sokkal közvetlenebbnek érzem, kicsit olyan, mintha külön, nekem is szólna a mondanivalójuk.

4. Nagyon szeretek dodzsemezni illetve bobozni. Valamilyen okból imádok fék nélkül leszáguldani egy hegyről, vagy más járgányoknak nekimenni. Van érzékem hozzá. Remélhetőleg ez a fajta "szenvedélyem" mindaddig megmarad, amíg nem szerzem meg a jogsit (gyalogosok, vigyázzatok).

5. Mióta néhány napja megvettem egy Hozier CD-t, rájöttem, hogy több jó száma is van, azóta rendszeresen hallgatom, és mesélek róla minden közelemben lévő élőlénynek (értsd: barátnő, szülő, katicabogár, kutya, szobanövény).

6. Néha olyan érzésem van, mintha bizonyos emberek csak azért léptek volna be az életembe, hogy én tanítsak nekik, illetve én tanuljak tőlük valamit, vagy hogy a megfelelő irányba tereljenek. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ez amolyan belső sugallat.

7. Egyszer megmutattam néhány könyvemet a nagymamámnak, meséltem róluk, részleteket olvastam fel belőlük, beszélgettünk róluk. Aztán a nagymamám kijelentette, hogy én már simán elolvashatnám a Zabhegyezőt, mivel elég érett vagyok már hozzá. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon jól esett.

A díjat küldöm:

Minika

Z. R. Kennedy