Második díjam

Ez most nem egy szokásos Liebester Award, hanem még egy régóta  kapott, Versatile Blogger Award  amit nagyon-nagyon szépen köszönök Rózsaszín Királylánynak, és elnézést, amiért ilyen későn kerültem oda, hogy ki tegyem.

Szabályok:

1.  Írj magadról 7 dolgot!
2. Küldd tovább 15 embernek!

1. Kiskoromban oda-vissza voltam a Titanic történetéért. Ezt nagyon kevesen tudják rólam. Imádtam nézni a tudományos műsorokat a National Geograpichon, hogy vajon mi okozta a tragédiát, miben hibáztak az építők illetve a tervezők (mivel az ütközésnek elvileg nem kellett volna ekkora kárt okoznia a hajóban). Anno annyira nagy fanatikus voltam, hogy felmentünk Pestre a Titanic kiállításra is, ahol én 5-6 évesen megálltam a kiállítás közepén, és nagy hanggal kezdtem magyarázni anyukámnak, hogy milyen probléma volt a hajóban lévő szegecsekkel (??). Mondanom sem kell, egy kicsit sem néztek rám furán az emberek.

2. Fogalmam sincs miért, de ha találkozom egy emberrel, akkor a cipőjét én az elsők között nézem meg. Véleményem szerint sokat elárul az emberről a cipője (mint mások szerint a fehérnemű), így mindig én szoktam elsőnek észrevenni, ha valakinek az új szerzeménye tetszeleg a lábán. Persze nem a cipő alapján ítélkezem az emberek fölött, igazából magam sem tudom, hogy miért fordítok ekkora figyelmet a lábbelikre.

3. Sok időt töltök a YouTubeon, ahol a különböző magyar illetve külföldi videósok tevékenységét követem figyelemmel. Tévét már alig nézek, ezt valahogy sokkal közvetlenebbnek érzem, kicsit olyan, mintha külön, nekem is szólna a mondanivalójuk.

4. Nagyon szeretek dodzsemezni illetve bobozni. Valamilyen okból imádok fék nélkül leszáguldani egy hegyről, vagy más járgányoknak nekimenni. Van érzékem hozzá. Remélhetőleg ez a fajta "szenvedélyem" mindaddig megmarad, amíg nem szerzem meg a jogsit (gyalogosok, vigyázzatok).

5. Mióta néhány napja megvettem egy Hozier CD-t, rájöttem, hogy több jó száma is van, azóta rendszeresen hallgatom, és mesélek róla minden közelemben lévő élőlénynek (értsd: barátnő, szülő, katicabogár, kutya, szobanövény).

6. Néha olyan érzésem van, mintha bizonyos emberek csak azért léptek volna be az életembe, hogy én tanítsak nekik, illetve én tanuljak tőlük valamit, vagy hogy a megfelelő irányba tereljenek. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ez amolyan belső sugallat.

7. Egyszer megmutattam néhány könyvemet a nagymamámnak, meséltem róluk, részleteket olvastam fel belőlük, beszélgettünk róluk. Aztán a nagymamám kijelentette, hogy én már simán elolvashatnám a Zabhegyezőt, mivel elég érett vagyok már hozzá. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon jól esett.

A díjat küldöm:

Minika

Z. R. Kennedy

Sem emlék, sem varázslat

 Mostanában felkeltette a figyelmemet Radnóti Miklós élete és munkássága. Nem tudom, hogy mi lelt. Különösebben soha nem leltem örömemet a versek olvasásában, most meg azon kapom magam, hogy már másodjára kutatom át a nagyszüleim padlását egy verseskötet után kutatva. 

Petőfi? Meguntam.

Arany? A Walesi bárdok tetszett. 

Csalódottan ülök le a forró betonra. Persze, ott van a rengeteg elektronikus könyv, haza megyek, letöltöm. Az a helyzet, hogy az nem ugyan olyan. Éreztétek már valaha egy kötetnél, hogy ezt nem tudnátok más formában elolvasni, csak a saját példányotokként? Az se baj, ha régi. A régi könyveknek van a legjobb illatuk. Persze ilyenkor már mindegy, csak olvasni lehessen, nem? Addig is, itt a legelső vers, amit olvastam tőle, még a múlt ősszel.

 Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

 Nektek hogy tetszett a vers? Tis is szeretitek Radnótit, vagy esetleg más a kedvencetek?

Első díjam (OMG)

Te jó ég! Hihetetlen, de megkaptam az első díjamat, méghozzá Rózsaszín Királylánytól! Sok-sok puszi a pocijára!

Szabályok: 

• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj a 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább legalább 5 embernek!

10 dolog rólam:

1. Ma délután vettünk egy retina-kiégetős színű cipőt, amit ,,még akkor is látok, hogyha háttal állok neki". Nem érdekel, nekem tetszik így hát hordani fogom!
2. Idén hatodik éve társastáncolok egy városi tánciskolában, és imádom (valószínűleg több bejegyzés is fog róla szólni)!
3. Ha kidobózunk tesi órán (igen, ilyen idős korunkban is szeretünk kidobózni, elvégre kinek kellenek az okos telefonok), és a csapatkapitányok választanak csapattagot, akkor általában benne vagyok az első 3 választottban. Nem dicsekvésből mondom.
4. Imádok utazni, új kultúrákat megismerni, az adott ország történelmét, a  természeti kincseit felfedezni... egy szóval mindent amit csak lehet :)
5. Még sosem sikerült a bárányszámolgatós módszerrel elaludnom.
6. Bár ez nem igazán hozzám kapcsolódik, de az áramlecsapásos incidens óta rájöttem, hogy mikróban sokkal gyorsabban melegszik meg az étel, mint sütőben (???).
7. Most épp Caro Emerald - Dr Wanna Do című számát hallgatom, ami egyébként egy Charlestone zene.
8. Gyógyíthatatlanul csokifüggő vagyok, amitől sajnos rendszeresen kipattog az orrom. Átok rád csokoládé! Átok rád mitesszer!
9. A kedvenc napszakom a délután, és a kora este.
10. Rajztagozatos iskolába járok, ettől függetlenül nem tudok egy normális szívet rajzolni.

Próbák és tételek

Bár a tavaszi szünet nekem már három napja elkezdődött, annyi dolgot kell még megcsinálnom, hogy teljesen olyan érzésem van, minthogyha suliba járnék. Sok fogalmazás írása, a földrajz megyei fordulójára való készülés, történelem projekt... Ettől függetlenül próbálom kiélvezni az itthon töltött órákat, felkelés után órákig heverészek az ágyban, nyugodtan sétálgatok a napsütésben (már amikor süt a nap), és kiveszem a részem a tavaszi nagytakarításból is.
Szorgalmasan csinálom a matek házi dolgozatot... Nem vicc! Kedves matektanárunk, Ica néni (alias Cica néni) jobban aggódik az év végi borzalmas matekjegyeink miatt mint mi, és noha minden évben ötször megígéri, hogy nem lesz több ilyen, minden évben hoz legalább egy otthon megcsinálható, bármilyen segítséggel kiokoskodható lapot. Sajnos/szerencsére néhány 5 IQ szinttel rendelkező osztálytársamat nem érdekli ez a szinte tálcán felkínált hármas vagy négyes jegy, pedig nekik csak annyi lenne a dolguk, hogy leemeljék a fedőt erről a bizonyos tálcáról. Végül is az ő bajuk, és amúgy is, ki vagyok én, hogy kritizáljam őket.
Azért természetesen amiket nem tudunk megoldani egyedül a lapon, tételeket és ilyesmiket pótlólag meg kell tanulnunk. Illetve meg kellene.

--------