Szépség és változás

Van olyan, mikor napokig nem változik semmi. Reggel felkesz, elmész iskolába, dolgozni, hazajössz, tanulsz vagy vezeted a háztartást, esetleg autót szerelsz vagy számlákat rendezel... És vége van egy újabb napnak, egy újabbnak a sok közül. Anélkül, hogy bármi megtörte volna ezt a monoton unalmasságot. Olykor egész hetek telnek el így. Másoknak hónapok. Aki nem látja meg a szépséget, annak az élete telik így.  Vannak akik bánatuk miatt nem látják a mindennapi szépséget, a napok sokszínűségét, a természet, a város, az ember sokszínűségét. Mások más okokból. Az ok itt nem számít. És bár ez a sokszínűség nem mindig pozitív, látnunk kell. Szükségünk van rá, hogy lássuk. Egy veszekedés, egy baleset, bármi hozzáadhat valamit az életünkhöz, hiába érezzük úgy, hogy valamitől meg lettünk fosztva. És ezek formálnak minket. Különlegessé tesznek. Sokkal jobb ez így, mintha napokig nem változna semmi. Vagy egy életen át. Felkelsz, elmész az iskolába, dolgozni, hazajössz, tanulsz, számlákat rendezel... Élsz ilyenkor egyáltalán?

Próbák és tételek

Bár a tavaszi szünet nekem már három napja elkezdődött, annyi dolgot kell még megcsinálnom, hogy teljesen olyan érzésem van, minthogyha suliba járnék. Sok fogalmazás írása, a földrajz megyei fordulójára való készülés, történelem projekt... Ettől függetlenül próbálom kiélvezni az itthon töltött órákat, felkelés után órákig heverészek az ágyban, nyugodtan sétálgatok a napsütésben (már amikor süt a nap), és kiveszem a részem a tavaszi nagytakarításból is.
Szorgalmasan csinálom a matek házi dolgozatot... Nem vicc! Kedves matektanárunk, Ica néni (alias Cica néni) jobban aggódik az év végi borzalmas matekjegyeink miatt mint mi, és noha minden évben ötször megígéri, hogy nem lesz több ilyen, minden évben hoz legalább egy otthon megcsinálható, bármilyen segítséggel kiokoskodható lapot. Sajnos/szerencsére néhány 5 IQ szinttel rendelkező osztálytársamat nem érdekli ez a szinte tálcán felkínált hármas vagy négyes jegy, pedig nekik csak annyi lenne a dolguk, hogy leemeljék a fedőt erről a bizonyos tálcáról. Végül is az ő bajuk, és amúgy is, ki vagyok én, hogy kritizáljam őket.
Azért természetesen amiket nem tudunk megoldani egyedül a lapon, tételeket és ilyesmiket pótlólag meg kell tanulnunk. Illetve meg kellene.

--------